Sämling Coaching

Gondolatok a program kapcsán

Szabó Zsuzsanna

Ügyvezető
SoundNess Tézis Kft.

A Sämling Solution Consulting Kft. által havi szinten megrendezésre kerülő Tematikus Coaching Nap májusi alkalma számomra elsősorban definíciós tisztázás szempontjából volt igen hasznos. Hallani hallottam a „business coaching”, „executive coaching” és „life coaching” kifejezésekről, és volt is JPÉ-típusú elképzelésem (ld. józan paraszti ész) arról, hogy nagyjából mire is utalhatnak ezek az angol terminus technikusok, ugyanakkor coaching előélet híján korábban nem tudtam volna határozott választ adni arra a kérdésre, vajon melyik coaching típus kinek, mire, mikor és miként javallott. A nap végére a témával kapcsolatos keretrendszer összeállt a fejemben.

A nyílt nap eseményeiből, az elhangzottakból két momentum maradt meg leginkább. Egyrészt azok a témához kapcsolódó idézetek illetve mondások, amiket a csoportban megosztottunk egymással. Az irodalmi metafórák és életbölcseleti gondolatok briliánsan rávilágítanak a munka világában szereplők „működésmódjára”, vagy annak egy-egy aspektusára és/vagy egy-egy („anti-ideál”)tipikus szituációra. Tanakodtam, vajon mitől is működhetnek coaching helyzetben az idézetek. Egyik lehetséges magyarázat talán az, hogy az executive coaching célcsoportjába tartozó felsővezetők - több esetben - erőteljes EGO-működése nem egyszer nyúl(hat) a racionalizálás, intellektualizálás és projektálás elhárító mechanizmusaihoz annak érdekében, hogy a renoméjukon (homlokzatukon) repedés ne essen. Az idézetek nem direkt tükrök, tanácsok, hanem – sokszor az alanyt is nélkülöző - általános gondolatok, amiken az ember az „elefántcsont-toronyban” is komfortosan el tud gondolkodni, esetleges analógiákat, párhuzamokat felfedezve a saját helyzeteivel, így levonva a tanulságokat.

A másik emlékezetes szakasza a napnak számomra a ’coaching helyzet’ kipróbálása volt. Mivel nem coacholtam még korábban, így igen izgalmas volt a „coach, coachee, majd külső megfigyelő szárnyaimat” kipróbálni. Az, hogy mindenki mindhárom utóbb említett szerepbe belehelyezkedhetett, azon résztvevőknek is új – sokszor megdöbbentő - tapasztalatokkal járt, akik már évek óta dolgoznak coachként.

 Mindemellett a résztvevők köre ezúttal is igen széles körű volt mind korosztály, szakmabeli senioritás, munkatapasztalat köre és jellege, piac- ill. üzletág ismeret és személyiségtípus terén. A nyílt napoknak ez a fajta sajátossága – sajátja - ez alkalommal is komoly hozzáadott értéket adott számomra. Rengeteget lehet tanulni más emberek (világ)szemléletéből, álláspontjaiból, meglátásaiból és verbális/ non-verbális reakcióiból.
 Egy kérdés még napokkal, hetekkel később is visszhangzott bennem: a pszichológusi előéletemmel és a holisztikus gyógyítási- ill. fejlesztési szemléletemmel vajon melyik coaching típusba illeszthető majd be a valamikori „coaching” tevékenységem – ha egyáltalán. Rendre kihangsúlyozásra kerül a téma kapcsán, hogy a coaching nem terápia. Ugyanakkor sok esetben a probléma VALÓdi gyökerének táptalaja nem a munkahelyzetben, vagy a coachee munkabeli szerepműködésében van, az mélyebbre és/vagy korábbra nyúlik vissza. Ilyenkor, amennyiben a coach etikusan és korrekten figyel a keretekre, nem haladja meg a coaching folyamatban megengedett tematikai és lélektani kereteket, hanem terapeutát tanácsol a ’kritikus’ téma további ’egyengetésére’. Vajon létezik-e már vagy lesz-e valaha hivatalosan és széles körű társadalmi legitimást élvező olyan segítő jellegű konzultációs forma, aminek a kereteiben mind a coaching, mind a terápia „szélességi-hosszúsági és mélységi spektruma” felkarolható szükség szerint? Aminek eredményeként, ha a gyökér-probléma megoldásra kerül, úgy a munkabeli, vezetői nehézségek is orvoslódnak – akár direkt „beavatkozás” nélkül is.