Dr. Szilágyi Judit
Executive coaching során a vezetők sokszor dilemmák megbeszéléséhez, felvetéséhez, megoldásához keresik az üzleti edzők támogatását. Kihez forduljon azonban egy coach? Mert valljuk be, dilemmáink nekünk is vannak….
Június végén ismét egy érdekes tréningen vehettem részt. A konkrét témáját nehéz meghatározni. Tanultunk és tapasztalatokat szerezhettünk a célkitűzés fontosságáról, a célok kommunikációjáról, a tervezés, az előkészítés fontosságáról, a megvalósítás trükkjeiről, az emberek teljes személyiségként kezeléséről, a csapatépítésről, saját magunk legyőzéséről, vagy akár a szinergia erejéről is. A „képzés” címe (lehetne Leadership, de ezúttal): Ultrabalaton 2011!
Igen, ez az a futóverseny, ahol egyéni őrültek, vagy csapatos bolondok egy nonstop verseny keretében körbeloholják a Balatont. Normális dolog ez? Amikor vasárnap hajnali egykor a vaksötétben száguldottam Lelle és Szemes között, négykor Siófokon a diszkóból hazafelé imbolygó embereken „gátfutottam”, hatkor Kispált énekeltettem egy frissítőponton a holtponton lévő csapattal, vagy éppen reggel hétkor még bevállaltam egy sprintet? A kérdésre a válasz: egyértelműen nem! Sőt teljes elmebaj!
Akkor mégis hogyan vettem rá magamat és 7 másik embert erre a bolondságra? Nem tudom. (Nem merném megkérdezni, mert még elgondolkodnak rajta és jövőre esetleg nem akarnak jönni…)
De talán azzal, hogy egyszerű, jól kommunikált, lelkesítő és megkülönböztető többletet adó célokat fogalmaztunk meg a magunk számára. Legyőzni önmagunkat, hozzájárulni ahhoz, hogy a csapat teljesítse a 212 km-s távot, és a nevezési díjjakkal segíteni a Suhanj Alapítványt sportolásra alkalmas kerekes székek vásárlásában.
Számomra megint igazolódott, hogy vadidegen emberek is pillanatok alatt képesek valódi csapattá kovácsolódni. Persze csak akkor, ha tudják mi a cél, hogy néz ki a nagy kép, abban nekik mi a szerepük, milyen vállalással járulhatnak hozzá a megvalósuláshoz és visszajelzéseket kapnak a teljesítményükről! Na ezekben a faktorokban itt nem volt hiány!
Pedig ha jól belegondolok, még informális csapatvezetőnk sem volt. Mindenki ment és tette a dolgát, testét, szívét, lelkét, agyát használva.
A másik – sokszor tanított – de itt a valóságban is látott tapasztalatom: a különbözőségekben rejlő erő, a szinergia kulcsa. A mi kis nyolcas csapatunk homlokegyenest ellenkező személyiségekből épült fel, ahol azonban az erősségekre építve azonnal és automatikusan osztódtak a szerepek. Nem lett volna meg ez a 212 km, ha nincs saját „ironman”-ünk Laci, a mindig mosolygó lányok, a kiváló futó Bea, a mindig vidám Viki, a határtalan lelkesedésű Dia, a tervezésre és navigációra ügyelő humorzsák Dórink, a fegyelmezett Gergő, vagy a szétszórtságában is kiválóan teljesítő másik Gergő! Itt az egész sokkal több lett, mint a részek összege és nem kilométerben, hanem élményben. És ez a lényeg!
Sokszor hallom, hogy az üzletben, a magánéletben néha már őrült elvárások, célok vannak, melyeket képtelenség teljesíteni. Szerintem, ha a jó emberek ülnek a jó buszon, és tudják mit kell beütni a GPS-be, akkor az elmebaj is csak egy relatív fogalom….
(a szerző a Samling Solution business coacha, valamint a FranklinCovey senior trénere és szervezetfejlesztési tanácsadója)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.