TISZTÁN EMLÉKSZEM ARRA A TÁRGYALÁSRA, amikor a FranklinCovey Magyarország termékfejlesztésért is felelõs tanácsadójaként elõször hallottam a „Vezetés a bizalom sebességével” tréningrõl. Okosan, mosolyogva próbáltam figyelni a lengyel kolléga prezentációjára, de a kétségeim csak nem hagytak nyugton: „Tréning a bizalomról? Na ne! Remélem, mi nem akarjuk ezt bevezetni.”
Hitetlenségem természetesen már akkor sem abból a tévképzetbõl táplálkozott, hogy ilyen képzésre és könyvre ne lenne óriási szükségük akár az egyéneknek, akár a szervezeteknek. Egy szociológussal a családban talán az átlagnál is jobban belém ivódott az a tény, hogy a magyar társadalom bizalmi indexe rendkívül alacsony. Nem bízunk szinte senkiben, és kifejezetten aggasztó, hogy az intézményi bizalom tekintetében még a kelet-európai országok sorában is az utolsók között kullogunk. Úgy éreztem, a bizalom jelentõségét és elõnyeit nehéz lenne itthon tanítani és megértetni.
A következõ hónapokban azonban újra és újra eszembe jutott a téma. Szervezetfejlesztési tanácsadóként és trénerként ugyanis többször szembesültem azzal, hogy nem sikerült egy szervezetben kardinális változásokat elindítanunk. Nem tudtunk egy csapatot lelkessé, innovatívvá tenni, vagy egy gyárban, illetve intézményben képtelenek voltunk a költségeket csökkenteni. Pedig a módszereink kiválóak, és sokszor, számos helyen bizonyították eredményességüket. A kudarcok elemzésekor – ha igazán õszintén a dolgok mélyére néztünk – a diagnózis mindig ugyanaz volt: a bizalomhiány. A ki sem épített, elveszett vagy éppen lerombolt bizalom, amelyben érintettek voltak a vezetõk, a munkatársak, a rendszerek, sõt néha az egész szervezet, lelassította, drágává tette, vagy éppen ellehetetlenítette a munkafolyamatokat és a változást.
A mostani gazdasági válság elsõ évének tapasztalatai alapján pedig megfogalmazódott bennem a végsõ elhatározás: szükségünk van mind a tréningprogramra, mind a könyvre – magyarul is.
A magas bizalmi kultúrájú szervezetek mindig könnyebben viselik a nehézségeket. Egy olyan korban, ahol állandósult, napi gyakorlattá lett a változás, a bizalom elengedhetetlen és egyben kritikus tényezõvé vált.
A kiváló vezetõk tudják, milyen irányba mutat a cég stratégiája, de munkatársaik és ügyfeleik csak akkor válnak partnereikké, ha megvan a kölcsönös bizalom. Mert mi is a bizalom? Számomra az, hogy akarunk, tudunk, merünk együttmûködni, és vállaljuk az ezzel járó kockázatot.
A bizalomról többen is írtak már korábban. Francis Fukuyama Bizalom címû híres könyvében azt elemzi, hogy az amerikai társadalom fejlõdésének alapja a magas társadalmi tõke, a bizalom és az erõs civil társadalom volt. Kutatóintézetek sora vizsgálja évrõl évre a bizalom alakulását a különbözõ országokban, és nem csak tudományos érdeklõdésbõl.
A bizalom hiányának ugyanis ára van, mégpedig nagyon magas, amit az egyének éppúgy keményen megfizetnek, mint a piaci szereplõk és a társadalmi csoportok.
A bizalmat tehát ma már nem kezelhetjük a széplelkû emberek „jó, ha van” stratégiájaként. A bizalomra szükség van, mivel a legfontosabb dolgok sem az életben, sem az üzletben nem mûködnek bizalom nélkül. (Tényleg tisztában vagyunk ezzel?) A bizalom azonban nem jön létre magától. A bizalmat ki kell építeni, meg kell tartani, s ha sérül, helyre kell állítani – márpedig mindez csak tudatos munka eredményeként lehetséges, ami szinte soha nem megy gyorsan és könnyen. Kitartást, következetességet, szemléletváltást igényel, de tanulható. Stephen M. R. Covey könyve ehhez nyújt segítséget, hiszen majdnem kész útmutatót vázol fel. Gyakorlati példákon keresztül mutatja meg, hogy amíg a bizalom hiánya mindent lelassít és költségessé tesz, addig a magas bizalmi szint felgyorsítja a folyamatokat és nyereséget termel. A logikus, pragmatikus, szinte kézikönyvként alkalmazható mûben a Covey által megfogalmazott bizalom 5 hulláma életünk egészére vonatkozóan vet fel kérdéseket, szembesít saját hitelességünkkel, vezetõi szerepünkkel, szervezetünk helyzetével és a társadalom állapotával.
Mit emelnék ki a könyvbõl? Talán azt, amiért a FranklinCoveyt választottam.
Akár a híres „alapító atya”, Stephen Covey, akár Stephen M. R. Covey könyveit olvassuk, az üzenetek mindig összecsengenek. Minden saját magunkkal kezdõdik: okolhatjuk a beosztottakat, a rendszert, a piacot, az ügyfeleket, a világot, sõt a természetfeletti erõket is, az igazság az, hogy a változások belülrõl indulnak. Személyes hitelességünk és bizalmi tõkénk, mint a vízbe dobott kõ elsõ hulláma kezdi építeni a körülötte gyûrûzõ többi hullámot: a társas, a szervezeti, a piaci és a társadalmi bizalmat.
Bízom abban, hogy aki ajánló soraimat olvassa, bízik bennem! Elhiszi, hogy érdemes ezt a könyvet a fontos olvasnivalók közé sorolnia, mert a benne foglaltak személyes fejlõdését, szervezeti és vezetõi eredményességét szolgálják, ami számomra alapvetõ emberi érték. Megkapom ezt a bizalmat?
DR. SZILÁGYI JUDIT,
senior tréner-tanácsadó, business coach
FranklinCovey Magyarország
A teljes könyvről bővebben ide kattintva olvashat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.